Márai szokásosan, esszéisztikus módon, kicst mórikálva ír a szegénységről, „mint gyakorló szegény”, írói megfigyelésekkel, szentenciákkal, és némi pesszimizmussal. Azért izgalmas olykor a „szegények nyelve” kapcsán. az állatok is szegények… a hangyák, méhek és termeszek kivételével nem akad egyetlen élőlény sem, amely a vagyonszerzést feladatának tekintené (13) Már maga az élet sem jó dolog… (14) az … Bővebben: Márai Sándor: A szegények iskolája